Egy összekacsintás, izgalom, bizsergés. Elfog a vágy, mindkettőtöket elindít egymás felé. Aztán egyszer csak bevillan valami a fejben. Egy hang, egy kép, egy érzés, egy emlék. És elveszíted a kapcsolatot. A tested mozog, teszi a dolgát, de te kívül kerülsz. És figyeled magad, próbálod magad visszatoloncolni a testben, amit ölelenek, ami ölel, ami aztán egyre inkább elveszíti azt a mágikus energiát, amivel a másik testre hangolódik. És ügyetlenkedni kezd. Nem találja a fogást. Mit teszel? Leállsz? Vagy próbálkozol tovább?  

Volt egy pasim, halálosan szerelmes voltam belé. Az ágyban mégsem működtünk. Néhány percnyi intim közelség (értsd egy érintés, egy csók) után következett a mindent elrontó merevedés. Addig jó volt, amíg nem kerül elő a farka. Akkor elborul az agya és csak az lebegett a szeme előtt, hogy jól teljesítsen. Olyankor megszűnt létezni, és szinte magam előtt láttam ahogyan megjelenik lelki szemei előtt valami kép, aminek mindenáron meg akart felelni. Görcsössé vált és mintha nem is lett volna ott. Egyre csak mozgott, bizonyítva, hogy milyen orbitális nagy szerető. Olyan, mint amikor izomból jógázol. Semmit sem ér, pedig a mozdulatok stimmelnek. Próbáltam megnyugtatni, kicsit megállni, símogatni, kényeztetni, ami jót is tett, de amikor újra kezébe vette az irányítást, ugyanott kötöttünk ki. A legnagyobb távolságnál, ami látszólag a legnagyobb közelségnek tűnt. Ettől magamat kezdtem hibáztatni, próbáltam egyedül lelazulni. Úgy éreztem, ha szóba hozom, hogy nem érzem a szexet, végképp elveszem a kedvét. Szóval minden érzelem ellenére rossz volt vele az ágyban. Nem éreztem jól magam. Ráadásul annyira ráfeszült, hogy leszopjam, hogy nem volt kedvem megtenni. Hozzá kell tennem, az előző kapcsolatomban nem voltak tabuk. Vele viszont nem ment.

Hogyan lehet lehozni egy pasit a beteges teljesítménykényszerről?

 

Szerinted?
intimfejloves@gmail.com