Nem a méret a lényeg. Vagy mégis?
Találkoztam egy jóképű, kedves férfival. Sokáig udvarolt, randiztunk, de szex nem volt. Aztán egy nap eljutottunk odáig, hogy lekerült végre minden ruha rólunk. Alig vártam ezt a pillanatot. Utoljára kamaszkoromban volt részem ennyi előjátékban, aminek folyton felizgulva hazamenés lett a vége...Szóval lekerült a ruha és a fickó ott állt teljes merev valóságában, én meg nem hittem a szememnek. Hirtelen azt sem tudtam, hogyan rejtsem el a döbbenetet, ami valószínűleg azonnal kiült az arcomra. Nem a méret a lényeg, az oké. De ez a fickó tényleg extrém volt. Extrémen kicsi. Annyira kicsi, hogy az zavarbaejtő. Rövid döbbenet után arra koncentráltam mennyire fantasztikusan csókol és milyen csodás randik vannak mögöttünk. Belémhatolt...Igen, azt hiszem. Nem éreztem semmit. Nem mertem elmondani, hogy ez így nagyon kínos. Ő meg úgy tett, mintha minden rendben lenne.Miután lefeküdtünk egymással, a következő találkozás alkalmával közölte, hogy nem érzi azt, amit kellene és inkább hagyjuk abba. Nem hittem a fülemnek..Ő nem érzi? És a legjobb, hogy később visszahallottam: azért szakított velem, met mert nem voltam jó neki az ágyban..
