A nők még a legfejlettebb civilizációban is rendelkeznek egy hatodik érzékkel, ami segít kiszűrni azokat a hímeket, akik utódnemzés céljára kevéssé alkalmasak. A genetikai para nem kamu. Kivéve, amikor igen.
Esetemben nem én nem mertem kimondani valamit, hanem a másik fél. A sztori : szűk két éve, 2007 nyarán pár volt kollégával a szokásos, bár akkor már ritkuló fürdőlátogatást terveztünk egyik budapesti fürdőbe. Annyira nehéz volt akkor már összeszervezni a szétszéledt csapatot, hogy végül ketten mentünk el, egy volt kollegina és én. Rövidre fogva: csak általánosságokról beszéltünk és arról ki mit tervez az életben, milyen a munkája, kivel mi történt amit fontosnak tart stb.. Aztán a pár szauna és hidegvizes kör után leültünk punnyadni a termálvízbe. És itt jön a meglepetés. Mikor mentem előre, hogy foglaljak helyet egy padkán, akkor egyszer csak hozzám bújnak és hátulról átölelnek. Aztán meg a combon pihenteti kezét kollegina. Azt tudtam előtte is, hogy kedvel, de ez azért más.Hazakísérés stb. persze megvolt.Tovább gyorsítva: elkezdtünk barátkozni, ennek minden fázisával, mígnem egyszer csak hirtelen nem keresett. Mondom mi a helyzet. Telefonon szakítás a részéről, ami eleve gáz, de az indokon eldobtam az agyam: pont egyforma magasak vagyunk, ha lennének gyerekeink, akkor azok valószínűleg alacsonyabbak lennének. Olvasta. Hát, lefagytam, mint a Windows, kékhalál a szememben, mondtam semmi pobléma, aztán mikor letette akkor szétröhögtem a fejem. De nem haragudtam, mert még nem alakult ki bennem a kötődés és a hosszú távon működő emberi szeretet, csak kis felhőcske volt, amit meg úgyis elvihet a szél. Így könnyű volt továbblépni. A csattanó: egy évvel később MSN beszélgetés, mi van velünk, amikor is megjegyezte, hogy nem is tudja miért nem alakult ki közöttünk valami hosszabb dolog. Nem is emlékezett az indokra amit mondott. Amit viszont nem mondott el, hogy akkoriban barátkoztunk, mikor szünetet tartott egy akkor már 1,5-2 éves kapcsolatban. És nem volt mersze elmondani, hogy bocs, de szerelmes vagyok egy másikba és megint megpróbálom vele. Pedig az sokkal korrektebb lett volna. Ma sem haragszom, de tanulság volt: néha nem merik felvállalni az emberek, hogy mit gondolnak.
